Atya és Jézus
A Biblia a Fiúval kapcsolatban az Atyától való születést hangsúlyozza. Ezt a születést valóságosan, és nem jelképesen kell értelmezni, de természetesen Isten szellemiségéhez és abszolútumához kell mérni. A személy két lényegi tulajdonsága az önismeret és az önközlés. Az Atya tökéletesen ismeri önmagát, és tökéletesen ki is mondja önmagát. Idő nélküli állandóságban önismeretét mondja ki a Fiúban. (Ige 7 szó, beszéd, üzenet.)
Mindez már megvolt "az idő kezdete előtt", azaz még az anyag teremtése előtt. Valóságos kimondásról, valóságos szülésről van tehát szó. (A szülés nem más, mint valóságos élő lény származása egy másik valóságos élő lénytől. A Fiúnál a természetfölötti megegyezés magából a születésből fakad. A születőnek mindig ugyanaz a lényege, mint a szülőnek, mert a szülés csak lényegbeli hasonlóságokat hozhat létre.)
A Fiú születésében az isteni tökéletesség miatt a következő mozzanatok szerepelnek:
- A Fiú az Atyától kapja isteni természetét,
- Az Atya az által Atya, hogy önmaga lényegét adja,
- a Fiú az által Fiú, hogy elfogadja az örök közlést, ez az örökkévalóságban, idő nélküli állandóságban lezajlódó folyamat,
- mivel Isten öröktől fogva és szükségszerűen ismeri önmagát, ezért az Ige öröktől fogva és szükségszerűen van: tehát nem teremtmény.
Az Emberfia
A szinoptikus (egybehangzó) evangéliumokban (Máté, Márk, Lukács) Jézus több, mint hatvanszor hivatkozik magára mint az „Emberfiára” (arámul „bar Nasa”.) Az evangéliumokon kívül azonban alig találunk ilyen hivatkozást.
Sokan úgy vélik, hogy Jézus Dániel könyve 7:13-ra utalva nevezi magát így. Ott Dániel ezt írja: „Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik.”.
A hatvannégy hivatkozás közül hat közvetlenül hivatkozik erre és sok másik utal Dániel világvégére vonatkozó jelenésszerű írására. Sok hittudós szerint az „Emberfia” kifejezés Jézus általi használata összefügg a legrégibb, a Márk szerinti evangélium 13. (Márk 13,5) részében olvasható, az utolsó időket sejtető rövid leírással, mely nézet Jézust egy, az apokaliptikus zsidóságot képviselő igehirdetőnek festi le.
Ugyanakkor a „bar nasha” kifejezés az arámi nyelvben általánosan egyszerű „ember” értelemben volt használatos, és emiatt némelyek azon a nézeten vannak, hogy Jézus sem használta mindig másképpen.
Az Emberfia eljövetele nagy hatalommal és dicsõséggel (Máté 24)
30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.
Dán. 7,13. 14.Márk 13,26. 14,62. Jel. 1,7. 19,11.
Isten országa és az Emberfiának eljövetele (Lukács 17)
20.Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jön el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Róm. 14,7. 8. 1Kor. 3,16. 6,19. 2Kor. 6,16.
21. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé, az Isten országa tibennetek van. Kol. 1,27.
22.Monda pedig a tanítványoknak: Eljön az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok. Márk 8,25. Ján. 17,12.
23. És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de nemenjetek el, és ne kövessétek: Mát. 24,23.Márk 13,21.
24.Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az Õ napján.